Az alábbi írás az Erdélyi Magyarság most megjelent, 52. számából van.

Forgalmi dugó a damaszkuszi úton

avagy „politikusaink” megvilágosodása

A kettős állampolgárság ügyének kapcsán soha nem látott forgalom indult be a damaszkuszi úton. Azok a politikusok, akik erről nem is olyan régen még hallani sem akartak, mert az szerintük nem volt „eurokonform”, most hirtelen gyökeresen más hangokat kezdenek megütni. Szól a bülbülszavú trilla a jelenlegi kormánypárt, illetve az ellenzék politikusainak részéről egyaránt. Persze, mert most ezzel lehet tapsot aratni. De, hogy mi lesz a tettek mezején, az igencsak kérdéses.

Az aczélosan összekovácsolt Kovács csapat nyilatkozataival nem érdemes sokat foglalkozni, hiszen azok a kapitalista internacionálé szellemében mindenkori gazdáik vélt vagy valós érdekeit a stréber diák szervilizmusával igyekeztek és igyekeznek túlteljesíteni. Tegnap Moszkva, ma ugyanilyen szolgai módon Brüsszel. Utóbbi sajnos nemcsak nekik.

Most ne foglakozzunk a 23 millió román vendégmunkás általuk beígért inváziójával. Ez a fajta alantas politikai fajtalankodás közismert. Legyen elég egy nemrégen elhangzott kijelentés Kovács Lászlótól ( persze ez az álláspont is „rugalmasan” változott azóta már; volt már minden, s lesz is, sőt azok ellenkezője is; lesz itt még kettős állampolgársági Teller-levél ), miszerint az Európai Unióban nem adnak kollektív alapon kettős állampolgárságot, csak egyéni elbírálás alapján. Erről többek között meg kellene kérdezni a Romániában élő román-horvát állampolgárok ezreit, hogy nyugat-európai példáktól most tartózkodjunk. ( lásd erről a 6. oldalon lévő cikket – a szerk.).

Amiben viszont Kovácsnak – horribile dictu – igaza van: „...most azok követelik a kettős állampolgárság kiterjesztését a határon túli magyarokra, akik 1998 és 2002 között kormányon voltak, ám az ügy érdekében egyetlen lépést sem tettek.” Sőt kimondottan ellenezték azt.

Ma egyes, akkori „urak” már szeretnék elfeledtetni magatartásukat pl. a Magyarok Világszövetségének ellehetetlenítésével kapcsolatban. Azt, hogy hogyan viselkedtek annak kapcsán, amikor az MVSZ beterjesztette javaslatát a külhoni állampolgárság jogintézményének bevezetésére. A státustörvényt is csak ezután kezdték akkori titán külügyéreink szorgalmazni, mert addig jegelték, jóllehet addigra, ekkor ősszel azt a parlamentnek már tárgyalnia kellett volna. A válasz nem csak merev elutasítás volt részükről akkor, hanem sunyi, cinikus módon még a pénzt is elvonta a szövetségtől akkori pártunk és kormányunk, mivel nem a hivatalos jelölt futott be, nem tetszett a törvényesen megválasztott elnök személye. Elég csak elővenni az akkori újságokat, olvasni az abban lévő szánalmas cikkeket.

De más példán is lemérhető az un. nemzeti oldal megvilágosodása via Damaszkusz. Mert míg nem is olyan régen a Világszövetség elnökének, Patrubány Miklósnak nevét a már kész újságcikkből is ki kellett húzni, az nem jelenhetett meg a „polgári napilap”-ban, mert kihúzta azt (ó, mily’ ismerős az ilyen) a belső cenzúra még egy olyan tudósításból is amikor ez súlyosan tisztességtelen volt (v.ö.: sajtótisztesség), addig ugyanez a napilap ma már azért hébe-hóba hírt ad ugyanezen személy a nemzet érdekében tett nem mindennapos erőfeszítéseiről, sőt már neve is olvasható ott időnként.

Hiába! Mindegyik oldalon változnak az egyéni érdekek, s a vélt, vagy valós felső elvárások, parancsok a gazdiktól.

Ezzel egyidőben az RMDSZ is hozza formáját. Míg korábban ez a téma számára is tabu volt – jóllehet nagyon is ismerték a moldovai állampolgárokkal kapcsolatos román gyakorlatot, sőt az idevonatkozó hatályos törvényt is – mára már ők is megvilágosodtak. Irány Damaszkusz! Legalább is egy kis időre. Addig, míg kalácsadó gazdájuk ezt megengedi nekik. Markónak ma már az is eszébe jut, hogy hisz’ ők már 2000-ben gyűjtöttek aláírásokat a külhoni állampolgársággal kapcsolatban, csak hát „ez akkor annyiban maradt”... !

Meg aztán „az ilyesmit, az ehhez hasonlókat végső soron nem is tiltja a román alkotmány”. Oh isteni szikra! Azt már elfelejti hozzátenni, hogy részükről ez is egy volt a szokásos bolsevik aljas szemfényvesztések közül. Erre addig volt szükség, míg a választási előkészületek folytak, míg szükség volt a voksokra. Utána aztán jöhetett az özönvíz, meg a druzsba, az együtthálás Iliescuékkal.

Persze mindez nem számítana ma, ha ezek a dolgok még az ellenzék részéről is szép csendben nem feküdnének el a retorika szintjén. Miközben Aradon egy szobor felállítása körül zajlik a román kormányszintű kutyakomédia, aközben a magyar kormány részéről folyik Romániával az aljas vigyordiplomácia, s a mai ellenzék meg Brüsszelben kushad. Míg az MVSZ jelenlegi vezetése következetesen szót emelt és emel Trianon és a Benes dekrétumok ellen, addig „vezetőink” felemelt kézzel masíroznak a „magasabbrendű nyugati demokrácia” irányába Szlovákiával együtt, ahol még ma is érvényben vannak a benesi dektrétumok. Mert szerintük, tekintettel kell lenni a gyilkosok érzékenységére, tisztelni kell azok ilyenfajta másságát. Meg aztán ugye „mit szól a „fejlett Nyugat”, ha látják, hogy mi civakodunk.”

Az MVSZ-hez képest – amelyik először volt hajlandó ráhangolódni a csonkaországon kívüli testvéreink jogos, természetes óhajára – még az egykori „nagytakarító” „rendszerváltó” párt is késésben van, amelyik ugye nem is olyan régen össznemzeti új szövetségek helyett alapszerződéseket kötögetett.

Minden szinten képmutatás és árulás legfelső fokon!

Tény, hogy a külhoni állampolgárság, vagy a kettős állampolgárság jogintézményének bevezetését nem lehet elkapkodni. Akár egyik, akár másik igen felelősségteljes kidolgozást igényel. Mert hordereje egyelőre felmérhetetlen. De az is tény, hogy mindegyik kormánynak erre évek álltak rendelkezésre, amit „politikusaink” bűnös módon elhenyéltek. Csak hát az ilyenek kivitelezéséhez gerinces – és ugyanakkor művelt, tájékozott – politikusok kellenének. Nem olyanok, akik Trianon előkészítőjének, a hazaáruló Károlyi Mihálynak szobrot emelnek Budapesten, vagy róla utcát neveznek el. De olyanok sem, akik ezt csendben tűrik.

Persze mindenki abból főz ami a konyhában van. Rövid idő múlva ezekből a mindkét oldalbeli politikusokból kell összegereblyézni EU-s képviselőgárdánkat. Nem túl biztató a felhozatal, s a kép. S elnézve komprádor burzsoáziánk, az „elit” viselt dolgait nem a kettős állampolgárság az egyetlen, ami dugulást okoz nem csupán a damaszkuszi úton, hanem rövidesen annak brüsszeli agglomerizációjában is.

Égetően szükséges tehát a jelenlegi ellenzék elkopott, kompromittált nomenklatúrája vezető gárdájának elhasználódott, kompromittált (külpolitikával foglalkozó) vezető gárdájának, gyökeres átalakítása, annak teljes cseréje. Ezt már most, azonnal el kell kezdeni. Ellenkező esetben a következő választásnál a vederből az előző, a már ismert cseberbe esünk vissza.

Mert, amíg a mai ellenzék ügyeletes, elsőszámú, az elszakított területeken élő honfitársainkért „felelős” „Kárpát – medencei” „külügyére” 13 év vakvágányon való külpolitikai tébláboló bolyongás(a), tévelygés(e) után nyilvánosan kijelenti, mert részéről még ma is csupán „ennyire fussa”, hogy – idézzük – „a nemzet tagjai elsősorban emberek”, addig mi csak kétségbeesetten aggódó türelemmel várakozhatunk, szemlélve a damaszkuszi úton lévő forgalmi dugóról szóló tudósításokat.

A nemzet eközben erkölcsileg pusztul, számban meg fogy!

Csak aztán – urak és elvtársak – a végén már nehogy késő legyen!

Az Erdélyi Magyarságért Alapítvány