Felvonulás a magyar nemzetért! A Magyarok Világszövetsége a Trianon Társaság és a Honfoglalás 2000 Egyesület vasárnap 15.00 órakor felvonulást indít az Erzsébet térről, az Andrássy úton a Hősök terére, a trianoni országfeldarabolásra emlékezve. A felvonulás nem valakik ellen, hanem magunkért zajlik. Gyülekezés Budapest három helyszínén:- a Szabadság téren - koszorúzás a Bandholtz szobornál 14.30 - kor - a Szabó Ervin téren - koszorúzás a Rothermere kútnál 14.30 - kor- az Erzsébet téren, a Kempinsky szálloda előtti parkban.A megmozduláshoz csatlakoztak a Független Kisgazda Párt, a Magyar Nemzeti Front, a Jobbik Magyarországért Mozgalom, a Magyarországi Zöld Párt, a Horthy Miklós Társaság, a Magyar Földvédő Mozgalom, az Ausztráliai és Újzélandi Magyar Szövetség, a Victoria Állambeli Magyar Szövetség. A lista nyitva van. Alább közöljük Dr. Vígh Károly írását Harry Hill Bandholtz tábornokról. Dr. Vígh Károly történész, a Rákóczi Szövetség alelnöke Budapest, 2003. május 29-én MVSZ Sajtószolgálat Bandholtz tábornok emlékéről A Magyar történetírás hiánnyosságai közé tartozik, hogy a rendszerváltozásig hallgatott Harry Hill Bandholtz amerikai tábornokról (1864-1925), aki 1919 augusztusának nehéz napjaiban – ahogy erről késöbb, 1937-ben a Pesti Hirlap lexikona írta – “a román megszállás idején korbáccsal kergette ki a Nemzeti Múzeumból a műkincseket elrabolni akaró román katonákat és igazságos magatartásával igyekezett enyhíteni a megszállás keserű napjait.” 1919 óta generációk nőttek fel nálunk anélkül, hogy tudták volna ki volt ez a kitűnő tábornok. Ezért úgy gondoltam: végre tájékoztatni illik a ma élő magyar társadalmat az 1919-ben lezajlott és Bandholtz-cal is összefüggő eseményekről. Akinek szobra még a Horthy korszakban a Kossuth térre került. Bandholtz amerikai tábornok neve – sajnálatos módon – csak alig szerepel a magyar történetírásban. Így pl. Hajdu Tibor több mint 600 oldalas, Károlyi Mihályról szóló életrajzában csupán egyetlen sort szentel az amerikai tábornoknak, és csak negatív értelemben. Arról ír ugyanis, hogy az amerikai diplomácia a Horthyt támogató Bandholtz tábornok információja alapján hónapokig őrködött azon: Károlyi Mihály nem akar-e az Egyesült Államokba menni “ a kommunizmus terjesztése céljából?” (351. old) Ugyanakkor habár Juhász Gyula a Magyarország külpolitikájáról írt munkájában hallgat a Bandholtz-akcióról, de legalább megírja azt a tényt, hogy a román kormány “ minden eszközzel késleltetni igyekezett csapatainak kivonását, hogy minél tovább fenntartsa a gazdasági kifosztás lehetőségét.” A fentiekkel szemben az események egyik főszereplője, Horthy Miklós az Európa história c. kiadónál 1992-ben megjelent memoár-kötetében megírja: “Harry Hill Bandholtz tábornok, aki a szövetségesek budapesti négytagú katonai missziójában Amerikát képviselte, az “An Undiplomatic Diary (Tapintatlan napló) című emlékiratában (New York, 1933) hitelesen megörökítette a gyárak leszerelését és a féktelen fosztogatások történetét. Ha lovaglóostorával a kezében idejében meg nem jelenik személyesen a királyi várpalotában, azt menthetetlenül kirabolják. A Nemzeti Múzeum elé már felvonultak a megrakásra váró román teherautók; csakis az mentette meg a kifosztástól a múzeumot, hogy ajtóit a tábornok a szövetségesek nevében lepecsételtette. A magyar történettudományban a kommunizmus évtizedei alatt csak Ormos Mária foglalkozott tárgyilagosan Bandholtz szerepével az 1983-ban megjelent “Padovától Trianonig. 1918-1920” című hézagpótló munkájában. Ebben a szerző részletes képet nyújt a huszadik századi magyar történelem egyébként is rendkívül bonyolult és sűrű eseményeiről. A rendszerváltozás után csupán Romsics Ignác közli a román megszállással kapcsolatos eseményeket és benne Bandholtz tábornok szerepét. A szerző eme alapvető munkájának 132. oldalán ugyanis ezt olvashatjuk: “Mindeközben (azaz a román megszállás közben) vagonok százaiban szállították Romániába az új termést, az állatállományt, az ipar és a közlekedés gépparkját. A Nemzeti Múzeum aranykincseinek eltulajdonítását – a legenda szerint lovaglóostorát használva – Bandholtz tábornok, a szövetséges katonai misszió amerikai tagja akadályozta meg.” *** Rátérve az események rövid ismertetésére, azzal kell kezdenem, hogy Magyarországon az első világháború után 1918 augusztus 12-től négy antant tábornoknak kellett biztosítani a “rendet”, azaz a gyakorlatban érvényesíteni a győztes szövetséges hatalmak által kialakított irányelveket. Így került Budapestre a négy tábornok közé, mint a misszió tagja Harry Hill Bandholtz. A katonai misszió üléseit minden alkalommal más-más tábornok vezette. Jellemző, hogy a román megszállókat képviselő Holban tábornok még augusztus 12-én kijelentette, hogy nem fogadhat el parancsokat e missziótól, csupán tárgyalásba bocsátkozhat vele bizonyos megegyezések érdekében. Míg a szintén Román Diamandy tábornok úgy mutatkozott be, hogy bár őt is megbízták a misszióval való kapcsolattartással, azt hajtogatta, hogy parancsot csakis a saját kormányától fogad el. Minden gyakorlati kérdés elől azzal tért ki, hogy ezekről tanácskoznia kell Mardarescu tábornokkal, aki átvette a magyarországi román csapatok főparancsnokságát. Habár a négy antant-tábornoknak augusztus 12-től kellett volna biztosítani Budapesten a rendet és a szövetségesek által kialakított irányelveket, mindezt főleg a román megszálló katonaság felháborító viselkedése miatt nem tudták megvalósítani. Ezért tényként mondhatjuk el, hogy ha Bandholtz tábornok nem viselkedik oly bátran és határozottan a román megszállókkal szemben, akkor a főváros és az ország még sokkal nagyobb anyagi kárt szenvedett volna. Ráadásul a magyarországi román katonai parancsnokság az antant-misszióval folytatott tárgyalásai során ürügyet keresett arra, hogy ne kelljen kivonulnia Magyarországról. Ugyanis román részről azt állították, hogy a Horthy által Dunántúlon szervezett magyar haderő a románok megtámadására készül. A budapesti antant-misszió akkor úgy határozott, hogy Horthy mellé áll. Az amerikai misszió részéről Bandholtz tábornok különösen Horthy személyében látta a magyarországi helyzet megoldását, és a már fent említett módon fellépett a román megszálló erők felháborító viselkedése ellen. Végül is a román csapatok 1919. november 14-16. között vonultak ki Budapestről és a Duna-Tisza közéről. Horthy Miklós fővezér pedig a nemzeti hadsereg élén november 16-án vonult be Budapestre. Dr. Vigh Károly