Konferenciák kapcsán

Üdvözletem mindenkinek, Ausztráliából!

A megoldás semmiképpen nem az, hogy idönként Magyarországról idejön pár személy, aki soha nem élt az emigrációban, és öket kérdezzük meg: mit "lehetne" tenni, "megmaradásunkért"? A csángókat sem kérdezte évszázadokon keresztül senki, hogyan maradtatok meg magyarnak, mégis némelyik különb, mint sok más... /a székely meg eleve az, ugye.../

Ez LELKI töltet, intellektus /az egyszerü emberben néha több van belöle, mit a "müveltben!"/, és sok más összetevö kérdése. ERRÖL, egy magyarországi hivatalos személy, biztos sejt valamit, de ezt ÁT KELL ÉLNI ahhoz, hogy tudja: miröl beszél! Igy csakis saját magát tudja adni, ami biztos érdekes lesz, de nem old meg semmit. Ahhoz ITT kellene élnie, hogy a valóságtartalmát érezze mindannak, amiröl a konferencia szól...

A megoldás egyik módja lehet:

- a fiatalok kezébe kell adni minél elöbb a közösségek, szervezetek vezetését, amire viszont az idös korosztály egyáltalán semmi hajlandóságot nem mutat /Ne mondja senki, hogy NEM AKARJÁK! Van rá példa, hogy lehet, kell ezt csinálni, lásd lent!/.

A másik lényeges lépés az lenne, hogy öszintén beszéljünk egymással a különbözö itteni gondjainkról. Ez meg ugye azért nem megy, mert mindenki szép és jó, és ilyennek is akarja magát látni, láttatni. Föleg az ujságban, a rádióban, a tévében...

Sajnos a "multban és a multból" él a jelenlegi vezetés jórésze - tisztelet a kivételnek!

Nézzük meg példának a Dél-Ausztrália Club müködését --> Két éve, egy fiatal, energikus személy került negyvenévesen az élére egy olyan klubnak, ahol jókora adósság gyült már össze. MINDEGY, hogy miért. Deficit volt és kész. Most, 2 éve alatt, a folyamatos renoválások, felujitások mellett, nyereséges... Nekik nem kellett konferencia mindehhez, ÉVI millió-forintos költségekkel a meghivottak számláinak rendezésére... egyszerüen csak nem felejtettek el VALAMIT...

Hiába akarnak 70-80 évesek discót rendezni a 20 éveseknek, azoknak egész más az érdeklödési körük: vagyis NEM azért mennek el valahova, ahova egy 70-80 éves... de ilyenek voltunk mi is hajdanában: emlékeztek? Én igen... ezért is foglalkozom TUDATOSAN közel 13 éve a srácokkal, hogy ne merüljek el magam is...

Mivel ezeknek a megoldása semmiképpen nem úgy oldható meg, hogy ezt hivatalok vezetöi, vagy más elfoglalt vezetök, "hires személyek", vagy akár a külképviseletek okos tanácsaival varázsütésre lehet, lesz megoldani, sokkal inkább hajlok egy értelmesebb megoldás felé: a srácoknak a rendezvényeit kell támogatni és hitet adni nekik, hogy most már nekik kell valamit csinálni. És azt is éreztetni velük amit állandóan mondunk itt a szük körünkben:
Tietek a jövö, ha kell, mondjátok meg, hol, és mit segitsünk... PARTNERRÉ kell tenni öket, hogy legyen önbizalmuk!

Példának:

-az ausztráliai magyarok honlapját egy 21 éves fiatal csinálta: Török András. DE elötte, tíz éven át, minden évben foglalkoztunk vele. Testvére, Török Petra, ma az egyik legjobb ausztráliai szavaló. DE elötte tizenkét éven át, minden évben órákat gyötörtük egymást: idén mikor, milyen rendezvényre, MILYEN verset válasszon? A választás meg ugy volt, hogy 6-8 versböl volt "választása". De mégis az ö választása volt! Értitek?

Nem sorolom, nyilván közületek többen is oktatnak, ismerik a helyzetet, tudjátok, hogy miröl beszélek:

-nem csak akkor kell elmenni hozzájuk, ha szereplésre kérjük öket /vagy még el se megy, csak telefonál az "illetékes", szinte oda rendeli. és meg is mondja: mit KELL szavalnia, csinálnia, stb. Választása sincs a srácnak.../
-a családokat, legalábbis a középkoruakat sem tudod bevonni már, csak a srácokon keresztül: tehát aktivizálni kell szereplésekkel a fiatalokat. Igy majd jön a szülő is, aki kiváncsi /meg büszke/ a csemetére..
-stb

EZ, egy hoszú, évtizedes épitkezés, amit egy-egy konferencia /ahol mégegyszer: mindenki okosakat akar mondani, de végülis csak a saját hivatalos minöségét tárja fel!/ NEM tud feloldani, esetenkénti rendezvénnyel. Lehet egy barátságos, akár még baráti népünnepély is, de nem KONFERENCIA, amelyikhez szakmebereket szokás meghivni. Ilyen esetben például egy serdülökoruakkal foglalkozó pszichológus többet érne, mint akár a köztársasági elnök...

Nem utolsó sorban, sokkal több ALÁZAT kellene az idös generáció részéröl ahhoz, hogy a fiatalok ne csak elnézö mosolllyal szemléljék az ilyen próbálkozásokat... pl volt tavalyi, sikeresnek mondott hasonszörü ausztraliai rendezvény: a fiatalok "megmentése" volt a zászlóra irva. DE HOL VOLTAK A FIATALOK? Róluk, a távollétükben beszélni és ezt sikernek elkönyvelni csak az képes, aki nem lát tovább az orránál. A baj igazán az, hogy amikor még a rendezök gyerekei SEM voltak ott, /pedig vannak szép számmal tizenévestöl negyvenvalahány évesig nekik is gyerekeik/, akkor mitöl nevezhetö, vagy nevezendö mindez "sikernek"? EZ ELEVE a gond: nem öszinte maga a felvetés...

Ha valaki olvasta Hevesi Nagy Péter márciusi emlékbeszédét, láthatta: VÉGRE megmondta a fiatalok közül valaki a véleményét. A fiataloknál nincs járvány, hogy meg kelljen menteni öket... bizzák rá az "öregek" a saját életük gondjainak megoldását nyugodtan, meg fogják oldani. Ugyanugy, ahogy apáink, meg mi is megoldottuk. Mint ahogy az "öregek" végsö gondjait is, elesettségük éveiben, ezeknek a fiataloknak kell valahogy megoldani, nem?

Mindezek ellenére, biztos érdekes lesz egy pár olyan emberrel találkozni, akikkel hétköznapi ember nem igen fut ösze az utcán. De akkor ezt ne az emigráció megmaradásának, identitás-konferenciának, hanem valami egész másnak kellene nevezni ugyanugy, ahogy egy gyerekre se lehet azt mondani, hogy sárgarépa, vagy karalábé, mert nevetségessé váltok, igaz?

Szóval azt hiszem, elöször a saját fejekben kellene rendet tenni, azután lehetne egy értelmes rendezvényt csinálni erröl az egyébként teljesen más irányban kulmináló komplex kérdésröl.

Kiváncsi lennék egy tizenéves véleményére minderröl... remélem, olyan is lesz a felszólalók között. Kár, hogy a magyarországi vendégek között nincs ilyen, de legalább egy csángó, avagy egy délvidéki, erdélyi, vagy felvidéki gyerek sem, akitöl LEHETNE valamit kérdezni: hopgy maradt meg "magyarnak", az idegen környezetben?

Jó mulatást kivánok mindezek ellenére és, hogy ne mond, ne csak papolj, hanem csinálj is ez irányban valamit, ezúton szives meghivással hivunk, várunk minden érdekeltet, az októberi ausztráliai Ifjúsági Fesztiválra, október 4 és 7 között. Ott SEMMIT nem akarunk megoldani, csak egyet: a fiatalok más államokból IS ismerjék meg egymást és cseréljenek véleményt ugy, ahogy akarnak.

Ha csak EGY fiatal lesz, aki élete párját, vagy barátját megleli /és nem olvad be vegyesházasként utódaival/ AKKOR sikeres lesz a rendezvény. Egyébként meg csak mi is csak szórakoztunk egyet...

Mindezek ellenére, dicséretes a szándék, stb. stb.... ahogy gondolom elfogadható a véleményem is. Ha nem, az önmagában egy bizonyitvány a leirtak mellé.

Barátsággal,
Béla

Ausztráliai Hagyományőrző Ifjúsági, Diák és Kulturális Szövetség