MagyarsÁgunk megtartÁsa
2002 Június
Magyarságunk megtartása már több mint száz éve komolyan foglalkoztatja
úgy a külföldre szétszórodott magyarságot mint a magyar kormányokat.
Az anyanyelv és a nemzeti
azonosság megtartása iránti küzdelem egy csomó más népet is foglalkoztat,
főleg azokat a népeket amelyeknek egyrésze idegen ország fennhatosága
alatt kisebbségben él. Ezeknek a kisebbségben élő népeknek az azonosságuk megtartásáért folyó
harcának óriási írodalma van amelyből
mi is sok tanulságot vonhatunk le.
Az egyházaknak s a külföldi
magyar iskoláknak a magyar nyelv és kultúra fenntartásában kifejtett munkájáról
már van egy kevés irodalom is. (pl. Puskás Juliánna Kivándorló magyarok az
Egyesült Államokban 1880-1940”, Kósa Géza The Hungarian Reformed
Church in “Religion and ethnic identity: an Australian Study” ed. by Abe W.
Ata.)
Sajnos, a magyarságunk megtartására vonatkozóan a megoldást, vagy
részmegoldást csak sok tényező együttes hatása által találhatjuk meg.
Szerintem a magyarságunk
megtartásának két alaptényezője van:
1.)
A magyar nyelv megtartása vagy elsajátitása
2.)
A magyarsághoz azaz Magyarországhoz való érzelmi kapcsolat megtartása
avagy kifejlesztése.
Talán mint egy harmadik,
nem döntő jelentőségű de fontos tényezöt megemlithetjük az
ídegen ország kormányának viszonyát, hozzáállását a kisebbsegi néphez vagy népekhez..
A Magyar nyelv megtartása
illetve elsajátitása témájából is inkább csak a magyar nyelv elsajátitását
elősegitő néhány tényezöt emlitek meg.
A legfontosabb
tenyezőnek tartom először is a szülök hozzaállását a magyar nyelv
átadásához a gyermekeik számára. Semmilyen nyelvet nem lehet hétvégi iskolákban
vagy bárhol heti három négy óra tanulással elsajátitani.
Sajnos nagyon sok
szülő abban a tévhitben van hogy ha a gyerekükkel magyarul beszél akkor az
az angol nyelv illetve az iskolai eredmény rovására megy. Meg kell gyöznünk a
szülőket arról hogy ha jót akarnak a gyereküknek akkor minél többet
foglalkozanak velük magyarul mert a gyerek annál hamarabb és jobban fog
megtanulni angolul beszélni. Ez
ellent-mondásosnak hangzik de erre majd még kitérek.
A gyerekkel való foglalkozást a születes pillanatától kell
elkezdeni s a nyelv használatot folyatatni kell, még akkor is amikor a gyerek
már felnőtt kort ér el. A felelösség itt a szülökön van. .A gyerekeket nem
“tanitani” kell, hanem csak egyszerüen beszélni kell velük magyarul úgy mint
azt Magyarországon. magyar szülök teszik. Ez a módszer a legeredményesebb de a
szülök számára a legnehezebb különösen akkor amikor a gyerek már kezd iskolába
járni. Ha az otthoni magyar nyelvhasználat mellett a gyereket magyar nyelvet tanitó iskolába küldjük ez csak segithet, de az
iskola nem helyettesiti az otthon állando használatban lévő anyanyelvet.
Hogyan lehet a szülöket az
elöbb emlitettekről meggyözni, s a magyar nyelv elsajátitásához s annak
megtartásához segitséget adni? Itt már
a nagyobb közzösségre, söt a
magyar államra is hárul egy kis felelősség.
A szakirodalomban százával
vannak komoly tudományos módszerel végzett kutatáson alapuló tanulmányok amelyek egybehangzóan, s ma már kétség
nélkül, igazolják hogy ha a szülök a
fiatal gyerekkel sokat foglalkoznak a saját anyanyelvükön akkor a gyerek az
illető ország nyelvét pl. angolt is
hamarabb s jobban megtanulja. Ennek az ellent-mondásosnak tünő
ténynek a magyarázata az hogy ha pl. egy gyerek egy fogalmat megtanul a saját anyanyelvén,
mint pl. nap, szél, Isten stb. akkor ha
ezekre a fogalmakra más szavakat
használnak pl. angolul akkor ezeket a szavakat amelyek valóban csak cimkék,
könnyen megértik és megjegyzik mert már tudják és értik hogy a fogalmak mit
jelentenek. A probléma csak akkor áll elő ha a gyerek a saját anyanyelvén
sem tudja hogy a fogalom mit takar. Ezert kell a gyerekkel sokat foglalkozni,
neki magyarul olvasni, meséket történeteket mondani, nótákat tanitani stb.
A kétnyelvüségnek
(bilingualism) vannak más elönyei is. Például, az elősegiti a gyerek
észlelőképességét, értelmi fejlődését (angolul cognitive
development). Ha a gyerek valamit már tud, megért magyarul akkor könnyebben megérti ha azonos dogokról olvas vagy
hall angolul. Általában kétnyelvü gyerekek jobb eredményeket érnek el az
iskolai tanulmányban mint az egynyelvüek.
Ha egy gyerek már jól tud
olvasni az anyanyelven, akkor angolul is hamarabb meg fog tanulni olvasni mert
az olvasás kepessége is átvihető egyik nyelvről a másikra.
Ezen érvek szemelőtt tartásával alapitották a kétnyelvű
iskolákat nagyon sok országban,
Ausztraliát beleértve s ezeknek az iskoláknak a tudományos módszerrel végzett
kiértékelése is egyhanguan elönyös birálatot mond.
További előny. Ha a
gyerek nem tanulja meg, vagy nemgyakorlás miatt elfelejti, az anyanyelvet, egy
kicsit különállonak fogja magát tartani a családtól, nem alakul ki az a meghitt
családi együvétartozás avagy az egy kulturkörhöz való tartozás erzése amely az anyanyelv közös használatán
alapul. Például, hogy tud a gyerek kellö érzelmi kötödöttséget kifejleszteni
egy nagyszülő iránt akinek a nyelvét egyáltalán nem vagy csak alig érti.
Feladatunk hogy azokat a
tanulmányokat melyek a kétnyelvüség elönyeit nyilvánosságra hozták, egyszerü,
érthető nyelven népszerüsitsük angolul és magyarul, megadva a forrásokat
is hogy a szülök azokat ellenőrizni tudják A népszerüsitést lehet irásban,
szóban, előadásokon, televízióban,
Interneten stb, terjeszteni. Ebben a Magyar állam is adhat segitséget.
A másik téma amiröl pár
szót szeretnék szólni a Magyarország
iránti érzelmi kapcsolatok megtartása illetve kifejlesztése. Az iskolák, a
cserkész mozglom, filmek, zene, tánc, az egyházi foglalkozások stb. segitenek,
de a Magyarországon szerzett személyes
élményt semi nem helyettesitheti. Például, mikor a gyerekeim iskolába kezdtek
járni kérdezgették hogy: miért kell nekik otthon magyarul beszélni mikor
körülöttük, az otthonon kivül, mindenki angolul beszél. Erre én azt válaszoltam
hogy van olyan ország a világon ahol mindenki magyarul beszél. Hogy ezt maguk
is tapasztalhassák, elvittem a gyerekeket Magyarországra s ott oriási örömmel
észlelték hogy tényleg mi még sem vagyunk csodabogarak mert mi otthon magyarul
beszélünk. Nagyon tetszett nekik hogy már a határon a határörök is milyen kedvesen
beszéltek hozzájuk mert szépen tudtak magyarul
Természetesen a
magyarországi látogatásokat nem mindenki engedheti meg magának ezért a magyar
államnak kell hogy olyan kedvezményeket teremtsen amelyek lehetövé teszik a
lehető legnagyob létszámú magyarországi látogatásokat, beleértve
tanfolyamok tartását, táborozást, ösztöndíjakat, pályázatok kiirását, stb. Az
ausztráliai és más déli földeken élő magyar szármázású fitalok igényeit
figyelembe véve a párhetes foglalkozásokat ne csak a magyar nyáron június
–augusztus között rendezzék hanem a déli féltekei nyárral egybeeső
időben. Pl. sítáborok létesitése amely különböző kultúrális
foglalkozásokkal s eseményekkel is egybe van kötve óriási síkerrel járna.
A fiatalkorú érzelmi
kötödöttség leginkébb a 14-18 év közötti korban alakul ki. A magyarországi
személyes tapasztalat szerzést ezekre a korosztályokra kell összpontositani.
Nem véletlen az hogy. az ausztrál bevándorlási törvények szerint ha egy
bevándorló család visszaköltözik a saját hazájába s a gyerekei ausztráliában
töltöttek 3-4 évet 14 tol 18 éves korig, akkor ezek az utodok évek multan is jó
eséllyel kérhetik a bevándorlási
engedélyt és az ausztrál állampolgárságot
az ausztrália iránti erös érzelmi kötödöttség kialakulására hívatkozva. Ezeket
az éveket nevezi a törvény angolul
“formative years” nek. Ha ennél fiatalabb vagy öregebb korban
töltötték itt az éveket, azokat már nem veszik figyelembe a bevándorlási
törvények.
Még egy gondolat. Jó lenne ha a
magyar Közoktatásügyi Minisztérium felhatalmazná az iskolákat arra hogy a
környéküket látogató külföldi magyarul beszőlő gyerekek részt
vehessenek, ha csak egy két napra is, a foglalkozásokon úgy ovodákban mint elemi
és középiskolákban, feltéve hogy a tanitok, tanárok be tudnak tenni egy széket
a tanterembe a gyerek számára. A Magyar oktatok elég jól ki vannak képezve arra
hogy az ilyen rendkivüli helyzettel is megbirkozzanak. A látogató gyerek
számára egy ilyen alkalom talán életre
szóló élmény lehetne.
A magyarság megtartasáért
való küzdelmet elsősorban mi az itt élő szülök kell hogy megküzdjük
de a magyar állam is sokat segithet. Meg kell hogy emlitsem a német Goethe
Institute példáját. Ennek az intézetnek az a célja hogy a német kultúrát és a
német nyelv tanulását terjessze, támogassa a világ majdnem minden számitásba
jövő országában. Ezeket az intézeteket a német állam tartja fent. Azt nem
lehet elvárni hogy a magyar állam is tartson fenn ilyen intézeteket minden
jelentös országban de Magyarországon alapithat egy intézetet amely kizárólag a
külföldön élő magyarság nyelvi es érzelmi kapcsolatainak a megtartását
vagy kifejlesztését tűzi ki célul. Ez az intézet készithet és terjeszthet
magyar nyelvoktatási segédeszközöket, olcsó tankönyveket, vídeó szalagokat, st.
Ez az intézet rendezhet magyar gyerekek számára üdüléssel egybekötött
tanfolyamokat, kitüzhet ösztöndíj pályázatokat, szervezhet olcsó magyarországi
kirándulásokat kultúr eseményekkel egybekötve.
Nagyon fontosnak tartom
hogy ez az intézet, melyet lehetne Magyar Intézetnek is nevezni, nagy hangsúlyt
fektessen az Interneten keresztüli távoktatásra, ismeretközlésre s
szorakoztatás általi magyar kultúra terjesztésére. Ma már a legtöbb iskolás
gyerek használja az Internetet amelyen keresztül betüvel, képekkel,
hanggal,(beszéddel, zenével) mozgással (pl. népitanc) lehet ismereteket közölni
s ugyanakkor szórakoztatni is. Miért ne
lehetne rendszeres magyar programot küldeni az interneten amelyet a világ
bármely részen élő magyar vagy más érdeklödő ingyen használhat
tanulására vagy szorakozásra. Az interneten közölt nyelvtanfolyamot pl mindenki
használhatna éppen akkor amikor kedve vagy ideje van rá, meg akkor is ha a
közelben nincs magyar iskola. Az Internet végtelen lehetöségeket nyújt a
magyarságunkat megtartó harcban. Az Internet az az eszköz amely által a
lehető legnagyobb számú érdeklődővel lehet kapcsolatot tartani.
Szerintem az Internet úgy forradalmasitja az okatatást, szorakoztatást mint
Johannes Gutenberg mozgathato betüje a 15ik század közepén.
Magyar nyelvünk és a magyar
nemzet testéhez való tartozásunk érzésenek a megtartása érdekében végzett
küzdelem kitartást, türelmet s nehéz munkát igényel, de megéri a fáradságot
mert az eredmény nem marad el.
Magyar Központ-
“Híradó”, 2003 május