Megbízhatóság és Bizonytalanság

Mit jelent a fiataloknak?

Az MHTV-31-es csatorna közvetítette Dr. Szili Katalin - a Magyar Országgyülés Elnöke - informális beszélgetését a Canberra-i nagykövetségen pár ausztráliai magyar média és különböző szövetkezet vezetőjével. Feljegyeztem néhány érdekes pontot, amivel kapcsolatban úgy érzem, hogy jogom van írni, annál is inkább, mert ezek a fiatalság jövőjével vannak összefüggésben.

1 Dr. Szili Katalin javaslata egy szorosabb összetartás utalt Magyarország és Ausztrália között, egymás meghallgatása, a jobb kapcsolatok kialakulásának érdekében.

2 Kardos Béla szerint helyesebb lenne néptánc együttesek meghívása, mint elismert népdalénekesek szerepeltetése (Irigy Hónaljmirigy, Rajkóék, stb.). Azonban nem várhatjuk el, hogy Magyarország segítsen rajtunk, amikor még nagykövetünk sincs Canberrában.

3 Kövesdy András elmondta, hogy Magyarországnak 40 éve nem volt kapcsolata az ausztráliai emigrációval. A megmaradásunk kulcsát eddig még senki sem találta meg, ő maga sem tudja ennek a problémának a megoldását.

Szerinte nincsenek tehetséges emberek, akik irányítani tudnák a második és harmadik generációt. A magyarok egymás között kötött házassága mindössze csak 5%. Amennyiben Magyarországtól segítséget kapunk, az olyan értelemben történjen, amilyen formában mi azt a segítséget kérjük.

4 Jobbágy Sándor kéri a Magyar Kormányt, hogy értékelje jobban az ausztráliai kulturális média jó munkáját. Ez azért esne legfőbb számítás alá, mert ez viszi tovább a stafétát a fiatalok között. Ezen felül természetesen a fő célunk a Magyar közösség mindenkori összetartása kell legyen.

5 A NSW Kulturális Szövetség elnöke szerint a fiatalok a tánccsoportoknál nem kapnak elég sikerélményt.

6 Szöllősi István hiányolja a fiatalok problémájának megértését az idősebbek részéről.

7 Cserhalmi Ottó a 4. Kerületi Ausztráliai Magyar Cserkészszövetség Parancsnoka elmondta, hogy vissza kell térnünk a játékokra a fiatalokkal, és mellette a magyar nyelvet olyan formában oktatni, hogy annak a megőrzés legyen az eredménye, mert e nélkül nem is lehet a megmaradásunkról beszélni.

Az MHTV program leadott műsora azt hangsúlyozta, hogy az útmutatással el vagyunk veszve. Nincs elismerése annak a sok munkának, amit egyesek elvégeznek a magyar kulturális haladás érdekében. Az MHTV alapszabálya értelmében mindenkinek - függetlenül korra vagy születési helyre - joga és beleszólása lehet a magyar kulturális irány fejlődésére vonatkozóan, természetesen demokratikus módon megszervezett határozatok szerint.

Itt inkább olyan irányba kellene vinni a kritikát, hogy milyen formában szeretnénk előre haladást látni a fiataljainknál. A Konferenciáknak és találkozóknak a kiértékelését nem kizárólagosan az idősebb generáció elképzelése szerint kell mérlegelni. Hogyan lehet egy jövőt megismertetni a fiatalokkal, amikor ők nem kapnak betekintést ehhez? Nekik támogatásra és jutalmazásra lenne szükségük, de nem mint árucikk féle felhasználásra.

Évek óta szerettem volna interjúkat bemutatni magyarországi fiatalokkal, de idáig ezt nem sikerült beiktatni az a MHTV műsorára, annak ellenére, hogy tudomásom van az alapszabályokat illetően. Ezeket annak idején az én otthonomban alakítottunk ki , hogy mint egy regisztrálásra képes szervezetet képezhessünk.

Az összetartási kérdése Ambrósy Anna "NEW LEASE ON LIFE" , című könyvében igen érdekes módon lett bemutatva, miszerint mi magyarok kulturális módon igen egyszerűen olvadunk be más nemzetekkel, azonban ez strukturális szempontból nem történik meg.

A Megmaradásunk Konferencián beszédet mondtam - "Bölcsesség és az Ausztráliai Magyar Lélek" címmel. Elmagyaráztam, hogy a mi idősebb generációnak csak is a megőrzés útját látja a megmaradásunkhoz, ugyanakkor a fiatalok a megismertetést a magyar kultúrával. Ez szerintem is mindig így lesz, és ezen nem tudunk változtatni.

Sok féle módon lehet látni a megmaradásunkat de minden esetben a fiataljainkban. Ha a szeretet nincs beléjük nevelve," csak az én és én és az én véleményem," akkor a magyar kultúra sem fog nekik mást , mint egy másik "COWBOY KULTÚRA". Erről lehetne akár évekig is vitatkozni! Azoknak a fiataloknak, akik a szívüket és lelküket adták a magyarságért, azoknak kellene több elismerést és megbecsülést adni, hogy az eszményeiket ne az elbizonytalanodás és a fásultság vegye át.

Azért sajnálom, hogy a vezetők között olyanok is jelen vannak, akik értelmezésekkel teljesen elvannak veszve, mert nincs megfelelő /sőt egyáltalán nincs is / pedagógusi kiképzésük. Az is elhangzott, hogy a "Kövesdy András kultúrközpont" meg tudna-e szervezni különböző kulturális programokat? Először is nincs ilyen féle központ, másodszor Kövesdy Andrásnak kellene elsősorban elsajátítania a magyar kultúrát, és nem pedig kisajátítania azt. Néhány vezető úgy gondolja, hogy ismeri a magyar kultúrát, de miután nem élt Magyarországon éveket, nem is volt esélye, hogy át érezze a magyarok nehézségeit a megélhetés szempontjából. Ugyan akkor az itteni sajtó irányítását és annak befolyásolását gyakorolják. Megpróbáltam azt is, hogy a Néprajzi Múzeummal összeállítottunk egy dokumentációs videót a mi ausztrál-magyar életünk gondjairól, és ez nagy sikerrel, 1999. Januárba be lett mutatva Magyarországon az MTV-1 csatornán.

Mindenhol van jó ember és rossz ember is. Ahogyan az orosz író, Alekszander Szolzsenyicin is elmondta a nemzetének, "Az a nemzet, amelyik eltér az Istentől, az csak bajt hoz magára." Mi történt Oroszország nemzeti felbontásával? Ő abban hisz, hogy az életünk nem csak az anyagiakkal való küszködésében létezik, hanem a helyes és humanista lelkiekben való gyarapodásban is. Az egész felkészülésünk nem más, mint egy átváltozás valami magasabbért, és nem szabad, hogy elfáradjunk vagy elessünk az úton. Az anyagiasság nem magyarázza el életünk célját, és útirányt sem ad. A fizika és a természet törvénye ellenőrzi a teremtő mindenapi rendjét és az életünk elképzelését bukás nélkül. Ebből kapjuk létezésünk energiáját és mikor ez elhagy minket, akkor halunk meg.

Ezt a témát erősítette meg Cserhalmi Ottó, amikor megemlítette, hogy a fiatalságnak hiányzik a játék és a nyelv megőrzése. Az azonban, hogy tudna ez megtörténni, mert a Cserkészetnek hatalmas társadalmi ereje volt és van, ami az itteni magyarságunk megtartását őrzi adatbázis formájában, ez meg sem lett említve a beszédek alatt. Ugyan úgy lehetett volna mondani sportról is pár mondatot. Melbourne-ben történt, hogy 1963-ban a Melbourne Hungária Soccer Club fiatal, 18 éven aluli csapatja, Ausztrál nemzeti bajnok volt.

A multimédia, ahogyan tapasztaljuk mostanában, hatalmas eredményeket ért el és még mindig vannak részek amiket még nem fedeztek fel. Nem sokára a táska meg a kézi számítógép olyan formában fog működni mint a mobil telefon, amit már most is sokan használnak. A központoknak meg lesz a lehetőségük szoftver szerkesztőséget felállítani a fiataloknak, mert már ezzel vannak kiképezve az iskolákon keresztül. Erről sem volt semmi féle említés vagy kilátásba helyezett terv, pedig ez egy média megbeszélés is volt. Gyerekek részére máris sok féle multimédiás játék létezik CD lemezen: mint a "Repülő Kastély" meg "Alice Csodaországban" vagy "Fáraók Kincsei". A felnőtteknek pedig nagy hasznukra válna a történelmi CD sorozatok , mint "Emese Álma", a "Honfoglalás" vagy a "Tolnai Világtörténelem". Ma már az Internet információ nem túlságosan költséges és ezen keresztül remek információkhoz juthatunk. A Dal Fesztiválok tudnának új reményt adni a fiataloknak, hogy így legyen beleszólásuk az elhatározási rendszerbe. Biztos vagyok benne, hogy nagy sikere lehetne egy olyan musicalnek, mint például "Légy Hűséges Mindhalálig".

Ha idáig nem találtuk meg a kulcsot a megmaradásunkért akkor felejtsük el a próbálkozást! Évekkel ezelőtt a Magyarok Világszövetsége ünnepélyén az Ó-pusztaszer-i Nemzeti Emlékparkban Kardos Bélának világosan meg lett mondva, hogy kölcsönösen nem lehet beleszólni a mi itteni, és Magyarország életébe. Miután az életformánk különböző, hiába is próbálkoznak magyarországi felsőfokú oktatásban járatos igazgatók Ausztráliában segítséget nyújtani. A magyarországi problémákat kell először megoldani, azután elfogadhatunk megoldásokra irányuló útbaigazításokat. Fog-e a jelenlegi Magyar Kormány szervezni egy nyári tábort, ahol magyarországi és ausztráliai fiatalok versenghetnek egymással? Úgy hallottuk, hogy Magyarországról számos jelentkező lenne!

A jövő nagyban függ attól, hogy az elöregedő ausztráliai szervezetek hogyan fogják kezelni a bezárt és kirekesztett (kizárt) fiataloknak az önkéntes tagjait.

Azért is értékelem Polgár Lajos bá versének "A regős ének"-nek végszavait,...., hogy "Waltzing Matilda a dalunk, de mégis magyarok vagyunk"....

Végezetül Petőfi Sándor "Ifjúság" című versének utolsó szakaszát idézem:

És ne higyétek, csendes öregek,

Hogy tán megárt,

Ha túllobogja is a fiatal

Tűz a határt:

Föl szoktak gyujtani egész mezőt,

S lesz égés-által ez gyümölcsözőbb.

Barna Szilárd (Magyar Számítógép Klub és AussieMagyar-INFONET alapitója)