Tisztelt Ausztrál-Magyar Érzésű Barátaim,

Szeretném elmesélni Önöknek hogy mit tapasztaltam a Magyar Központban a Megmaradásunkért tartott konferencián és részemre mi jelentett sikernek és mi nem.

Először is természetesen minden attól függ hogy ki és, mit ért siker alatt. Nekem például, a siker egészen mást jelent mint egy idősebb személynek aki mint bevándorló érkezet Ausztráliába a családjával. Nekem és más fiatalnak a siker a munkalehetőséggel jár együtt, de a magyaros gondolkodásokat a szüleim adtak át még gyerekkoromban.

A beszédemben a Konferencián, ami a bölcsesség és az Ausztrál lélek elismeréséről szólt, kihangsúlyoztam, hogy meg kell állítani az idősek között az árucikk nevelést. Ahogy említem , nincs szükség a doktrinálásra és dominálásra hanem a megerősítésre és az útmutatásra,. Mivel mindössze csak 10 percem volt adva erre a témára, sajnos ezt nem tudtam megértetni a közönséggel. Mások sem tudták mélyebben kibővíteni ezt a témát, mert egy ilyen komoly probléma, mint a fiatalok elidegenedése és elbocsátásának megoldása sokkal hosszabb időt igényel mint 10 perc. Évek kellenek ahhoz hogy emberek megértsék milyen a társadalomtól elidegenülve lenni. Szomorú, de már kettő régi jó Ausztrál-Magyar fiatal barátom lett öngyilkos e-miatt. Egy harmadik személy is öngyilkos módon kés szúrt a hasában egy vitás MHTV gyűlés alatt mert nem bírta ki a veszekedést.

Azért érdekes volt látni az Írigy hónaljmirigy koncertet egy szombat estén a Központban, mert hasonló témáról adtak szórakoztatást nagy sikerrel. A közönség őrjöngött hogy hosszabbítsák meg a műsort. A parodizálás nem egy új gondolat. Még emlékszem, hogy egyszer régen a nyári iskolánkkal Pestről hajótúrára mentünk Visegrádig, és két fiatal tanár mókából ruha öltözetett cserélt. Ez annyira komikus volt hogy még most is, 40 év után is, tisztán emlékszek hogyan is néztek ki. A parodizálás és a diszkó vagy is modern pop zene jól passzolt. A középiskolában, ahol tanítottam, a végzős diákok, minden évben nagy rumlit csaptak a parodizálással. Például beöltözve terroristáknak és a suli kezdete előtt feltartóztatták a tanárokat még reggel a suli órák kezdete előtt. Mindössze azért említem ezeket a dolgokat, mert így is lehet némi kikapcsolódást találni a mindennapi doktrinálásból. Az embert kényszeríti magát, hogy gondolkodjon és emlékezzen amit azt Dr.Csere Ferenc megemlítetett a konferencián tartott beszédében.

Ennek a konferenciának négy fő ágazata voltak. Mind a négy teljes figyelmet kapott a rendezők részéről és a közönség értelmesen figyelt fel rájuk, ami meg is mutatkozott a plenáris gyűlés alatt. Az iskolák részéről megerősítették a modern tanítóeszközök használatát A sajtó bejelentette a politikai semlegességét és a magyar kultúra összehangolását Magyarország és Ausztrália között, és a felelősségét a hallgatóság felé. A fiatalok plenárisa pedig - ahol több, mint 20 fiatal vett részt - letárgyalta a Magyar Ifjúság Kör céljait és igényeit. A plenáris üléseken Szabó Tibor beszédeiben ismertette a saját tapasztalatait a külföldi eseményekkel kapcsolatban és tulajdonképpen egyetlen üzenete volt mindenkihez, minden körülmény között megtartani magyarságunkat. Azonban kevesen voltak előrelátók, hogy milyen formában is irányítsák a megmaradásunkat. Amit nagyon is értékesnek találtam, hogy egy új Magyar Fiatal Kör, és több szakcsoport alakult ki alattuk. Egy másik csoportnak már új hónlapja született és ezzel már három honlap működik az Interneten és mindhárom más témával, és nagyszerűen felhasználva a szervezetek két legfontosabb szabályát.

1.Egyik az hogy teljes maximum színvonalon működjenek tagok között, a választékok.

2. Második, meg maximális lehetőség legyenek a tagság határozatképességnél.

Jobban odafigyelve láthattunk, hogy az idősebb generáció ( családos bevándorló ) a megmaradást a megőrzés mellett lássa és a fiatalokat a megismertetés inkább érdekelte. Két fiatal hozzászóló elmondta Magyarország élményeit és tapasztalatait, és nagy lelkesedéssel ajánlották másoknak is hogy menjenek Magyarországra. Akár egy táborba vagy valami egyetemi által rendezet konferenciás oktatásra. A világ minden tájáról érkeznek oda fiatalok megismerkedni az igazi magyar kultúrával.

A kellemetlenebb része a konferenciának az volt hogy jó pár igazgató hiányzót (betegség és egyéb más dolgok miatt) és a gyerekei sem jelentek meg. Pedig ezek a fiatalok sokat dolgoznak a Központnak. Kicsit furcsa volt hallgatni vezetők beszédeit tudván azt, hogy a gyerekeik nem nagyon értékelik, az egész organizációt, pedig bennük érdek van. Az első rendezvényen Sydneyben Bakos István adott nagyon jó ötleteket ami sajnos nem sikerült itt a Központban megvalósítani. Többek között a nyári táborokról van szó. A melbourne-i magyaroknak van évi táborai a fiatalok részére, de sajnos ezek egybezáró módon működnek a Cserkészet körében. Aki most érkezet vagy egy újonc a társaságban vagy nem tud beszélni magyarul de szeretne megtanulni beszélni az anya nyelvet, annak nincs lehetősége bekapcsolódni. Még a hétvégi látogatások is nagy titokban vannak intézve.

Még a Sydney Fiatalok Fesztiválja ami egy három napos hétvégi rendezvény volt sem közeledik egy konferenciához ahol a fiatalok rendezhetnek saját elképzelésük szerint szervezeteiken keresztül. A Fesztivál nagy sikerrel végződőt, de sajnos nem olyan mértékben ahogy elképzeltem. Sók fiatalnak jelentett bekapcsolást a magyarság kultúrájában és élvezetett, de kérdezem hogy mit is jelentett azoknak a fiataloknak, akiket szintén érdekli a hagyományos hátterük de nem volt lehetőségük ott lenni. Talán ez megtörtént csak a vezetők nem elég jól fejezték ki magukat az beszámoló információval ami jött utána.

A Melbourne Magyar Ifjúság Kör csoportnak van 9 szakcsoportja (Rajz, Színjátszó, Zenélő, Írás Művészet, Könyvtár Gazdagítás, Komputer Használás, Kirándulás, Sport és Vetélkedők). Érdekes lesz megfigyelni hogyan fogják megszervezni a saját szórakozásukat. Jelenleg Internet honlap közleményezés kitűnő, mint például a YoungHuns és OzHun . Azonban olyan versenyek, ahol a fiatalok jutalomért is indulhatnának, sokáig nem létezet. Eddig volt több vita azon, hogy miért kell jutalmazni a fiatalokat, pedig a Dal Fesztiválon sokan felléptek a saját tudásukkal valami jutalomért.

Most elmondom, hogy a hozzászólók milyen módon látták a megmaradásunkat. Nem fogok neveket említeni, mert tudom hogy nem mindenki szereti, ha a neve említve van valahol. Újra megnéztem a videó felvételt és leellenőriztem a következő pontokat.

A fiatalok között természetesen a helyszíni, azaz a magyarországi helyi tapasztalat lett népszerűsítve. Mind a két személy megvolt lepve mikkor látták és tapasztalták az igazi magyarországi kultúrát a saját szemükön keresztül. Sőt még ajánlották Magyarország látogatássát.

A idősek között megvolt az anya nyelv ápolása és a megőrzése. Egy lelki pásztor azt is említette hogy önzetlen, önkéntes és áldozatos módon kel ennek történnie. Utána jött az "Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek Magyarország feltámadásában" mondatok. Azután történt a fiatalok hozzá csatlakozása, majd az idősebbek biztosítása öregségünkre. Valaki a médiától azt javasolta, hogy a családok otthon beszéljenek magyarul és ne sajnálja senki az idejét a magyar nyelv tanulására fordítani, és a kultúra megismerésére. Még az is érdekes volt hallani hogy az amerikai globalitás menyire befolyásol bennünket és elhomályosítja gondolkodásunkat.

"Többet ésszel mint erővel", meg tudjunk, és tanuljunk, és tanítsunk, ez volt a jelszó. Egy más médiás csoport vezető azt ajánlotta hogy kel egy pénzügyi központ ahol komoly jelentős anyagi támogatásokat határozzák el. Ezek a pontok mind egyet mondanak. "Maradjunk meg magyarnak", de hogyan, kérdezem én? Erre próbáltam felelni a bölcsesség és a Aussie Magyar lélek elismerése a multimédia segítségével, beszédemmel megvilágítani, hogy igen is van fény az alagút végén. Az anyagi támogatás szükségessége megvan, de nem az a legfőbb probléma. Itt pénz szükség hiány problémák is léteznek. Állami segítségek mindig jól jönnek, de a Magyar Iskola bővítése nagyon fontos és időszerű, minden féle szervezet alatt.

Utoljára érdemes egy beszámolót adni a Zárónyilatkozatról. Itt is négy részes javaslat volt.

1. Az ifjúsági munkacsoport.

2. A magyar iskolák munkacsoportjai.

3. Az idősek hozzájárulása a megmaradásunkhoz.

4. A Magyarország kapcsolatok és a média témaköreivel foglalkozó javaslatok.

Mindegyik hangsúlyozta a fiatalok támogatását, kultúra felellőséget az idősek között az állami támogatást. A fő cél az, hogy alakuljon egy pénzügyi egység, amely orvosolja a problémákat? Csak egy feltett kérdés.

Aki olvassa Ambrosy Anna "A Brave Nation" című könyvét, az megérti hogy ezt a könyvet ismertetni lehetne minden magyar iskolákban, mert a könyvet angolul írták és valószínű segítené az elhatározásban azokat az érdeklő személyeket akik a magyar kulturális gondolat felfedezésével kérdezik hogy miért is tanuljunk magyarul. Nincs határ hogy menyit szeretne tudni bárki a magyar nyelv használatával de sajnos pénzbe is kerül. Hogy megmaradjunk magyarnak azt is látnunk kell , hogy mit ajánl nekünk a Ambrosy Anna "New Lease on Life" tanulmánya. Mi mint bevándorló magyarok a tanulmány azt mutatja hogy kulturális téren összeolvaszthatók vagyunk az Ausztrál néppel de a strukturális beolvasztás szempontjai mások. Ahány magyar, annyi szokás, és ez néha megnehezíti az összetartásunkat. Az önállóságunknak is van az előnye és hátránya is. Ha a teremtő bennünket az önállóan képzelt el, akkor azt kell elfogadnunk. Még a nyelvünk is melynek különleges ragozása van és erősített logikája, eleve seggit bennünket, mert így a tudásunkkal hasznosítani tudjuk magunkat az Ausztrál környezetben és mellette segít megtartani a magyar kultúránkat, ami elengedhetetlen megmaradásunkhoz.

Az ausztrálok azért már sokat tanultak tőlünk, különösen az üzleti világban hogyan kel elősegíteni az előre haladást, viszont mi még tanulhatunk az ázsiaiaktól, mert náluk a gyenge félretevést nem ismerik, és talán ezért is sikerül nekik jobban az összetartás itten Ausztráliában mert a gyengét megerősítik.

Barna Szilárd (AussieMagyarINFONET- cím: www.hotkey.net.au/~aussiemagyar )