Megmaradásunkról Nemzeti Konferenciák -Kinek és miért? Ez idöseknek vagy fiataloknak a kérdése?

 

 

2002 Konferencia- Múlt évben írtam egy cikket a Melbournei Konferenciáról hogy mit tapasztaltam rajta. Most pedig szeretném össze hasonlitani a kettöt, bár nem is voltam ott, elolvastam a beszámolót róla.

Először is persze azon függ hogy milyen szőgből nézi az ember a sikert a konferenciáról. Énnekem a siker egész mást jelent, mint egy idős személynek, aki már ide Ausztráliába bevándorolt, mint egy bevándorló  a családjával. Nekem, mint sok más fiatalnak a sikeres munka lehetőség diktálja a magyaros gondolkodásokat ahogy a szüleim át adtak gyerekkorom óta. Nálam fontós belátni hogy mi is fals remény, amit az idösek probálkoznak rám sózni. Ezt írtam múlt évben.

  " Maradjunk meg magyarnak ", de hogyan, kérdezem én? Erre a feleletre próbáltam felelni a bölcsesség és a Aussie Magyar lélek elismerése a multimédia segítségével és beszédemmel, hogy igenis van fény az alagút végén. Ehhez a fiatalok meghallgatásához türelem kell, nyitott gondolkodás és mellette becsületes jó példa. Itt pénz szükség hiány problémák is léteznek de nem a fő probléma. Állami segítségek mindig jól jönnek akár milyen fájdalmak léteznek, mert Magyar iskola bővítés nagyon egészséges mindenféle szervezet alatt.

            Utoljára érdemes egy beszámolót adni a Zárónyilatkozatról. Itt négy részes munkacsoportok léteztek.

1.       Az ifjúsági munkacsoport.

2.       A magyar iskolák munkacsoport.

3.       Az idősek hozzájárulása a megmaradásunkhoz

4.       A Magyarország kapcsolatok és a média témaköreivel foglalkozó, munkacsoportok.

 

Mindegyik hangsúlyozta a fiatalok támogatását, kultúra felellőséget és az idősek között az állami támogatást. Fő az hogy legyen egy pénzügyi osztály amely keresi és javítja ki a hibázott problémákat.  

Aki elolvassa a "A Brave Nation", Ambrosy Anna könyvet, belása hogy ilyet lehetne Magyar iskolákban használni itt Ausztráliában, mert Angolul van megírva és segíti megismertetni az érdeklő személyeket a magyar kulturális gondolatokkal, mielőtt elhatározza, hogy miért is tanuljon magyarul. Nincs határ hogy mennyit szeretne tudni bárki a magyar nyelv használatával, de sajnos pénzbe is kerül. Hogy megmaradjunk magyarnak  azt is bekell látnunk, hogy mit ajánl nekünk a Ambrosy Anna "New Lease on Life" tanulmányok. Mi mind bevándorló magyarok a tanulvány azt mutatta hogy, kulturális pályázaton jól tudunk beolvadni kulturálisan az Ausztrál népbe, de más az helyzet a strukturális beolvasztással. Amennyi magyar, annyi szokás és ezért nehéz nekünk összetartani. Fontos az hogy az önállóságnak is van előnye és hátránya. A teremtő minket az önállóságnak képzelt, akkor el kel azt fogadnunk. Még a nyelvünk is, aminek ragozása és erősített logikája van, már fontosnak veszi a tanulásunkat errefele, mert tudjuk magunkat hasznosítani jobban az Ausztrál környezetben és mellette segít megtartani a magyaros megmaradásunk szokásait. Sók Ausztrál azért már tanult tőlünk az üzleti világban, hogyan kel rendezni szervezeteken keresztül a előre halladást. Azért még sókat tanulhatunk az Ázsiaktól mert náluk nincs annyira megtartva a gondolat hogy a gyengét félre kell tenni. Talán náluk  jobban megvan tartva az össze tartás itten Ausztráliában mert a gyengét megerősítik?

Ennek a  konferenciának négy fő ágai volt. Mind a négy kapott teljes figyelmet a rendezők részéről és az közönség értelmesen fel figyelt rájuk ami kimutatta magát a plenáris gyülekezet alatt. Az iskolás része fel erősítette a használatát a modern tanító szereknek. A sajtó pedig említette a politikai semlegesítését és Magyar kultúra bekapcsolását Magyarország és Ausztrália között és mi a felelőségei a hallgatóknak. A fiatalok plenárisa meg letárgyalta a Magyar Ifjúság Kör céljait és igényeit.

Itt hozzá adom hogy még akkor a “Brave Nation”, nem jelent meg. De már a következő konferenciánál igen. Mért nem lehetett ezt a könyvet nagyobb részben emliteni a megmaradásunk szempontjából a fiataloknak?

 

2003 Konferencia-  Miért van szükség ezekre az identitás konferenciákra? Mindszenty bíboros-prímás szavaival élve: “ Minden nemzedéknek újra meg kell küzdenie a hitéért!” Most az unoka nemzedék van soron és Tovább idézve Mindszentyt: “De mit tehetünk mí, kérdezitek, ebben a nagy idegenségben? Az első, amit meg kell tennetek az, hogy öntudatosodjatok! Hogy ráeszméljetek, rádöbbenjetek arra, hogy Szent István, Szent László, Szent Erzsébet, Hunyadi János, Rákóczi Ferenc, Zrínyi Miklós és Széchényi István népe vagytok! Ezért ne haljon el nyelveteken a magyar szó! Ne felejtsétek el szüleitek nyelvét! Ha egyedül vagy, imádkozz legalább este magyarul. Ha olyan szerencsés vagy, hogy magaddal vitted az otthoni imakönyvet, vedd elő és forgasd legalább ünnepnapokon. Írj magyar levelet haza vagy barátaidhoz. Olvass magyar lapot, újságot és könyvet! Magyar házastársak beszéljenek egymással magyarul! És ti, magyar szülők, ne vonjátok el gyermekeitektől az édes magyar nyelvet! Nem hiába kaptátok szüleiteken át a jó Istentől. Kincs az amit át kell adnotok gyermekeiteknek is! Meg kell tanulni az új haza nyelvét is, tudom, de nagyon szépen megfér együtt őseink nyelvével. Ahány nyelv, annyi ember; de első helyen az anyanyelvnek kell állnia!” ­ Ezek voltak Mindszenty szavai 28 évvel ezelőtt 1975. április 21-én.

Ez mind szép, csak amikor ki engedték hosszú fogság után a 56-s Foradalom alat, mikor lecsendesedet egy kicsit a helyzet Budapesten akkor a következöt olvasta ki a mikrofon elött amellet hogy az Orosz tankok kezdek kivonulni Pestről.

“Senkivel szemben nincs gyülölet szívemben! Csodálatos méltó hőssiegység szabaditja most a hazát. A világ történelemben páratlan ez a szabadság harc. Minden dicsőséget megérdemelnek fiataljaink. Hálla és imádság az áldozaktokért.” Csak itt kérdezem hogy milyen jogon kellet fiatal 14 éves gyerekeket rábeszélni hogy vegyék fel a fegyvert és harcoljanak. Nem elég hogy a Magyar nyelvet ápolják a földjükön?

Aztán olvastam Kardos Béla megnyító szavaiban-

“Az otthoni 45 éves diktatúra, a kommunista elnyomás éveiben, idekint az emigrációban sem volt rózsás a helyzetünk. Egzisztenciát kellett teremteni egy idegen országban: nyelvet, más kultúrát, szokásokat kellett megtanulni, és harcolni az asszimiláció ellen. Bizony, áldozatokkal járt magyarnak maradni és hitet tenni magyarságunk mellett.
Hála Istennek mára, a multikulturalizmus érvényre jutásával, megváltozott a helyzet Ausztráliában. Ma már nem akadályozzák, sőt támogatják az etikumokat önazonosságuk megtartásában. De megváltozott a helyzet magyarországi vonatkozásaiban is. Magyarságunk megvallása unokáink számára előnyt, érvényesülést jelent. Szüleik, nagyszüleik után a magyar állampolgárság megilleti őket. Ha igénybe veszik a magyar ösztöndíjakat, akár diplomát is szerezhetnek otthoni egyetemeken, és nyitva áll előttük az érvényesülésük érdekében az Európai Unió 25 országának kapuja, csak válogatni kell közülük.”

 

  Itt csak azt szeretném hozzá adni  hogy miért többen akarnak fiatalok ide jönni tanulni angolt és nem inkább többes számban átmennének fiatalok Magyarországra tanulni magyart? Azt tudjuk hogy egy második nyelben kell a Magyar Egyetemistáknak vizsgázni, mielött megkapják a Diplomájukat. Itten is akarta behozni a Victoriai állam az középiskolákba hogy köteles legyen egy második nyelvet végezni az VCE megszerzéséhez. Hogyan tudják felhasználni, amit tanultak Magyarországon hogy ha nem praktiszba teszik röktön, ahogy vissza érkeznek. Az, hogy 5 vagy 6 személy Ausztráliából átmegy ösztöndíjjal tanulni a Balassi Bálint Intézetben a magyar nyelvet egy 10 hónapos korzus alatt egyenlő egy pengő dobással a tengerbe. Amenyit meg tanulhat, ugyan úgy tudna itten iteraktív formában használni egy komputert és az Internetről leckés formában felvenni a Magyar nyelvet. Ezt már tervezik a Balassa Bálint Intézetben, ahogy írta Bakos István pár napja emailben. Nálunk is lehetne fel gyorsitani a tanitást, hogy ha a magyar iskoláknak a leckéjük az Interneten lenne. A Dénes Gábor Intézet már futat Internetes Diplomás Infomatika és Üzletes Menedzser korzusokat.

 Itt idézem- “Fölvetődött bennem persze az is, hogy az említett angol nyelvű,’Encyclopaedia Hungarica’ helyett, talán először a ‘Magyar nemzetismeret I-II.’ tankönyv angol nyelvű
kiadását kellene náluk szorgalmazni, mivel az – recenzenseink szerint -könnyen áttekinthető, jól tanulható és  tanítható, könnyen kezelhető magyar enciklopédikus ismeretanyagot nyújt és az USA-ban, Kanadában és az EU-ban is használhatnák a magyar, illetve a magyarok iránt
érdeklődő diákok és a felnőttek. Igaz, hogy ez nagyrészt még az én vállalásom volt 2001-ben, aminek egy részét teljesítettük, hiszen a könyv elkészült, megjelent, ott is jól fogadták. A Balassi Bálint Intézetben most készítjük elő internetes (és CD-ROM-on való) interaktív megjelentetését is!
(Ez majd a nyelvtanfolyam programjához is segítség lehet.)”.
 

 Én ismerek egy fiatal embert aki nem járt magyar iskolában itten Melbourneben és mellette sikerült neki az Swinburne Egyetemen keresztül szerezni munka képes tapasztalatot Magyarországon ami ötett közelebb visszi a Űzletes Diplomájának a végzeségéhez. Végeredményben az számit egy munka helyen amit tapasztalt más üzem dolgozó munka lehetöségek alatt.

Már Magyarországon találkoztam olyan Egyetmista fiatal személyekkel is, akik 6 hónapos mathematika korzust végeztek, hogy még erősebb legyen a tudásuk ebben a területben. Aztán persze vannak zenések, akik inét, át mentek tanulni a Liszt Ferenc akadémián a zongora területen. Szóval vannak elismert tehetséges diákok, akik igazán fel tudják használni az otthoni tudást az Ausztrál élet köretében és elismerést kapnak érte.

 

 Nálunk ausztráliában van egy “Kodály Institute of Ausztralia”, amelynek a célja az, hogy tanitsák a Kodály ének modszert a gyerekeknek iskolákban. Már láttam egy teljes korús csoportot Debrecenből itt Melbournben, mind fiatalok akik kijöttek az Ausztrálok segitségével énekelni sok városoban (Ausztrália és Új-Zéland). Nem régen volt a “Víg Özvegy” operette, amiben szintén sok Ausztrál szerepelt. Itt is ki mutatja hogy az ausztrálokat is érdekli a Magyar kultúra, mert ez a produkció ide jött 1908 körül legelőszőr. Mért nem lehetett a Konferencián ezekről is már beszélgestéseket felhozni. Nem az fontósabb, hogy a fiatajaink tudják fel használni  a Magyar kutltúránkat és jobbitani az itteni Ausztrál élet szinvonalát? Végeredményben ezt találta Ambrossy Anna a “New Lease on Life” tanulmányában, hogy a kulturális téren összeolvaszhatók vagyunk az Ausztrál néppel, de a strukturális beolvasztás szempontjai mások.

Most pedig szeretném Csapó Endre véleményeit át tekinteni az informácíó rendszerekről.

Itt idézem- “Az információs forradalom világában megvan a lehetőség leküzdeni a ránk kényszerített káros idegenségeket. Ez mentheti meg majd az elszakított országrészek hadifogoly magyarságát a leigázottság másodosztályúságától, és ez mentheti ki maradék Magyarország népét a még ma is működő kultúrarombolástól. Az információs eszközök szerepéről és hasznosságáról szó volt a sydneyi tanácskozáson. A Duna Televízió már teljességében itt van. A Balassi Bálint Intézetben már évek óta ott tanulnak a mi társadalmunk fiataljai, és a Magyar Kultúra Alapítvány, amelynek keretében már évek óta működik az Ausztrália Baráti Köre , várja a tehetséges ausztrál magyarokat a már működő népművelő- és népi táncképző lehetőségek igénybevételére, történelmi, országismereti és nyelvi táborokon való részvételre, és még számos kulturális kapcsolatteremtő alkalomra.
Távolabbi gondolatunk az, hogy az újjáteremtendő általános nemzeti önazonosság sikere megkívánja, hogy az otthoni kultúrkincsek itteni befogadása mellett nagyon szükséges az emigráció alkotásainak magyarországi megismertetése. Kutatók részére máris rendelkezésre áll az Országos Szécheni Könyvtár, valamint a Lakiteleki Magyar Emigrációs Múzeum anyaga, de még mindig késik egy emigrációs könyvkiadó vállalat létrehozása, ami a széles közönség részére lehetővé tenné az emigráció szellemi hagyatékának megismerését Magyarországon.”

 

  Hát én már majdnem 10 éve hogy nyomom a Számítógép Klub lehetőségeit. Emelett mutattam vídeón és képes formában Magyarország kultura eredetiségét, amit a falun kezdtek el értékes Néprajzi Múzeum anyagokkal és még mindig nem tudtam teljesen bemutatni a sok gazda anyagot, amit megszereztem Magyarországon.Sok részét át lehet tekinteni az Internet kapcsolássával a múzeumokon keresztül. A Konferenciára küldtem fel vídeót, bemutatni a lehetöséget ezeknek a elektronikús kapcsolatoknak de nem is let bemutatva. Van lehetőség, hogy minden államban legyen egy Magyar Központ (Melbourne, Sydney, Adelaide és Brisbane) és ezeket hálózattal össze lehetne kötni öket. Lehetne a számítógép klubbokon keresztül műsorós előadásokat adni, ami elmagyarázná, inkább erősitett interaktív médiás formában a gazdag Magyar kulturát az itteni érdeklöknek. Söt még lenetne “trivia nights” estéket is rendezni, ahol versenyek volnának a kérdesekre és jutalmat át adni a nyertes csoportnak.  Emellett lehetne Interaktív CD lemezeket gyártani a fiatalok technikai segitségével és az idösebbek tapasztalatukal. A mi itteni Aussie-Magyar kulturánk tudná elég közel hozzi az itteni fiatalokat, Magyarország kulturájáhóz. Már idáig sok vídeó van tárolva a MHTV-31 állomás adásaival amit lehetne használni. Ezek között vannak a következő műsorok.

 

1.       Egy Magyar Számítógép Klub müködése.

2.       Folkfesztiválok a Melbourne Magyar Központban.

3.       Fő miniszter elnökök látogatásuk.

4.       Melbournei szinház műsorók.

5.       Opál bányászat Dél Ausztráliában.

6.       Sport  esetek, verseny és oktató formában

7.       Cserkész táborok

8.       Nép művészeti ünnepélyes események

9.       Fiataljaink tanulmányos MHTV-31 músorjai, például “AggymóShow”

10.   stb.

 

“Mikor, mit és miért” írta a múlt honapi júnnius 2003 adású Kisújság, amiben jelentette hogy milyen fontosnak kellene tartani a megmaradásunkat. Csak az a baj hogy ha van egy társadalom ami nem akkar foglalkozni a fiataloknak a lehetőségeivel akkor kár a gözért, vagy erről is beszélni. Nagyon fontós, hogy  a fiataljaink is részt vegyenek az elhatározásos rendszerekben, mert ő nékülük nincs, aki tovább vigye a jővőt. Talán azt jelenti, hogy a Magyar Központokat át kellene épiteni, ápoló öreg otthonokra, és utána persze csak az állam nyerne belőle, mert az ő kezükbe kerülne az épületeknek az értéke a végén, hogyha a fiatalok elvonulnának. Annak a szándéknak, hogy “árúcikk nevelést” kapjanak, nincs értelme. Ellismert népszerüs köszönet nyújtást kel átadni nekik fokozatos renszer idejében. A vezetöknek nem a fiatalokat kellene bevenni hadseregnek. Itt azt kellene kérdezni,hogy hól vannak a fiatalok közt a– ellismerések, eredmények, megmozdulásos elkészitések az Cserkészeken keresztül meg a néptánc egyesületeken át. Az is fontós hogy komputer használat és a kommunikácíós személyek beolvasztása a társadalmi rendszerbe renbe legyen. Meglegyen a szinházi tehetségek beolvasztása és integrácíója az ausztrál-magyar kultúrában. Zene csoportok meg ének korús csoportoknak szereplése is legyen verseny képes a közönség figyelmükben. Kellene a sajtó szervezeteknek kihasználni nagyobb mértékben a média lehetöségeit ahogy most is müködik a Púszi Rádió a SBS állomáson. Aztán jó volna ha cserében az itteni fiatalok kapnának elismeréseket Magyarországon is a tehetséges eredeti rajz munkájukért. Talán lehetne megrendezni úgy hogy Magyarországról érkezet szinészek magukkal haza vinnének szinészi műveket bemutatni a magyarországi fiataloknak. Ezek lehetnének pop zenés énekek példáúl. Pop zene minden fiatalnak tetszik, és van sok tehetséges személyek nálunk akik tudnának elismerést kapni Magyarországon. Már töbször jár hazza Sydneyből (Orszáncky) egy elismert Jazz zenés gitárista aki ki jött a Sirius bandával szerepleni az Ausztrál fiataloknak egy jó húsz éve.

 

A megmaradásunk konferenciájának nem csak az idős generácíó kliencse, hanem a fiatal nép is. Éppen anyira fontós beszerezni a véleményeket az elhatározási renszerben tölük, mint akár más idösekől. Tehát arra van szükség, hogy kihez vannak a fiatalok kapcsoltatva felelőség szinvonalán és csak utána tudunk megnyugodni, hogy az eredményt elértük. Ezt persze az Ausztrál köretben is kellene kiértékelni és nem csak a magyar társaságban. Kérdezem én hogy kel-e nekünk  ez a féle test és gondolkodásmód megcsonkítása?

 

                                                Barna Szilárd ( július, 2003)