Az ausztráliai magyarok New South Wales-i Szövetsége (NSW) 2001 június 9-11-én országos konferenciát rendezett a magyar identitás megőrzéséről. A Sydney-i Magyar Központban tartott tanácskozásra két minisztériumi és egy akadémiai tisztviselő mellett engem is meghívtak. Az én utiköltségemet a meghívók fizették, ottani tartózkodásom során pedig az Ausztráliai Magyar Élet főszerkesztője, Csapó Endre, illetve Melbourne-ben a lap kiadója Márffy Attila vendége voltam. A rendkívül fontos konferenciára – bizonyos belső viszályok és ellenakciók ellenére - minden tagállamból eljöttek a magyar szervezetek képviselői és a megjelent magyar pedagógusok szinte minden hétvégi iskolát reprezentáltak. A tanácskozásról a Magyar Élet június 19-i számában „Tanácskozás után" címmel részletes híradás jelent meg, amelyet tájékoztatómhoz mellékelek. ( 1.sz melléklet)

Az én, tankönyvbemutatóval egybekötött előadásomat „A magyar nyelvi oktatás fontossága és igénye Magyarország határain túl" részben már közölték a Magyar Élet egyik előző heti számában, ezért időmet főként a tankönyvbemutatásra fordítottam. Sorra ajánlottam a Nemzeti Tankönyvkiadó általam kiválogatott; kicsiknek, nagyobbaknak, magyarul jobban és kevésbé jól tudóknak szóló különféle írás, olvasás nyelvtan, történelem, irodalom, ének, földrajz, néprajz könyveit, amelyeket igen szívesen fogadtak. A délutáni előadások szünetében valamennyi jelenlévő pedagógussal egy teremben összejöttem, s közöttük elosztottam a kiadó mintegy száz tankönyvét és segédanyagát, úgy hogy lehetőleg minden államba és iskolába jusson belőlük. Egyben megállapodtunk a tanrendek, a követelmények, illetve a jövőbeni rendelések összehangolásáról, a pedagógusok rendszeres továbbképzésének és tapasztalatcseréjének szükségességéről. Jelenlétemben e célból létrehozták az Ausztráliai Magyar Iskolatanácsot, s helyben megválasztották ideiglenes ügyvezetőjét Kurtz Mária a Melbourne-i Regnum Marianum iskola tanárnőjét, aki a tankönyvrendeléseket is koordinálja.

A vendéglátó NSW szövetség jóvoltából hétfőn autóbuszos kiránduláson, Kardos Béla elnök kalauzolásával Sydney városával ismerkedtünk, illetve annak néhány magyar intézményét látogattuk meg, így pl. az idősek gondozását végző, példaszerűen szép, barátságos Szent Erzsébet Otthont és a Délvidéki Magyar Szövetség központját, amelyeket közösségi munkával hoztak létre és működtetnek.

A körúton velünk tartott a Sydney-i hétvégi iskolák néhány tanára is, így módunk volt egyrészt a hétvégi iskolákról, másrészt szakmai gondjaikról és igényeikről is konzultálni. Kedden Ábel András egyetemi professzor társaságában láthattuk Sydney néhány nevezetességét ( Aquárium, kikötő, Opera, stb.) s vele is szót válthattunk. Ezeket a megbeszéléseket folytattam az ottani meg az itthoni magyar élet és az oktatás ügyeiről szerdán és csütörtökön a különböző szervezeti vezetőkkel találkozva, illetve vendéglátómmal , majd Melbourneben is, ahová Csapó Endrével együtt a hét második felében látogattunk el.

Melbourne-ben fő programom a hétvégi magyar iskolák, illetve a példás közösségi összefogással épült nagyszerű Melbourne-i Magyar Központ meglátogatása és tapasztalatok gyűjtése volt. Három iskola tucatnyi osztályában, illetve tanulmányi csoportjában járva, a tananyagokat áttekintve, valamint a diákokkal, a szülőkkel és a pedagógusokkal folytatott beszélgetések nyomán kissé lehangoló, de nem reménytelen helyzetkép alakult ki bennem. Felületi benyomásaim alapján Ausztráliára a rendkívüli távolságok, a természeti gazdagság, a társadalmi és etnikai sokszínűség és a gyors ausztralizáció jellemző. Amikor például az ausztráliai magyarok számáról konzultáltunk, kiderült, hogy a kormányzati álláspont szerint ez csak 28 ezer fő, mivel azokat számítják oda, akik (a mai) Magyarországon születtek, míg az ottani MVSz szervezetek 55 ezer lélekre becsülik, mivel a határon túlról idetelepült és menekült magyarokat is számításba vették. Amennyiben az ezévi népszámláláson az egyének származására is rákérdeznek s arra a magyar leszármazottak többsége pozitívan válaszol lehet, hogy a magyar származású ausztráliaiak száma megduplázódik.

A magyarok az ausztrál társadalomban jól integrálódtak, nem gettósodva, hanem szétszórtan élnek, ezért viszonylag nagy távolságokat kell megtenniük ahhoz, hogy a magyar közösségi életbe (egyház, iskola, cserkészet, kultúrkörök, egyesületek, szervezetek stb.) kapcsolódjanak. Vonatkozik ez különösen a fiatalokra, akik a szüleik segítsége, fuvarozása nélkül nem nagyon juthatnak el a hétvégi iskolákba. A kint született nemzedékek tagjainak zöme – egyesek szerint négyötöde – vegyes (magyar és más nemzetiségű) házasságban születik, ahol a másik fél és a körülmények szerencsés, vagy szerencsétlen hatása befolyásolja az utódok ausi-magyar identitását, vagy annak hiányát.

A magyar önazonosság megőrzését a család mellett a magyar egyházak, kulturális és ifjúsági szervezetek, egyesületek és intézmények – köztük az iskolák, – segítik elő. Az ezeket létrehozó és éltető magyar közösségek összetétele, szolidaritása, vezetőinek természete, alkalmassága és tagjainak áldozatkészsége biztosítja a működés folyamatosságát, eredményességét. Befolyásolja azt az adott nemzet helyi s világbeli megbecsültsége, hatása, szerepe is. Ausztrália magyarjai az elmúlt évszázad második felében telepedtek meg nagyobb számban az ötödik kontinensen, s tehetségükkel, szívós munkájukkal, eredményes helytállásukkal tekintélyt vívtak ki maguk és nemzetük számára Ausztráliában, amelyet azonban a hivatalos Magyarország nem ismert meg és nem méltányolt. Nem becsülte a múltban, de véleményük szerint nem veszi kellőképp figyelembe manapság sem. Erre példaként említették a Sydney Olympia külső magyar rendezvényeit, amelyre a NSW-i magyar szervezetek és vezetőik évek óta készültek, róla konkrét terveket készítettek, melyről a Magyar Olympiai Bizottsággal is konzultáltak. Megbántódtak azonban akkor, amikor a rendezéssel később megbízott Országimázs Központ őket és elképzeléseiket figyelembe sem véve - rossz helyszínen és rossz hatékonysággal – igen drága magyar bemutatót szervezett. Az előkészítés során velük nem konzultáltak. Talán ez is közrejátszott abban, hogy küldöttségünket és segítő szándékú részvételünket az ausztráliai magyarság megmaradása érdekében rendezett országos tanácskozáson oly nagy rokonszenvvel fogadták. A nemzedékváltás hatalmas kihívásként és nyomasztó teherként nehezedik a magyar diaszpórára, hiszen az ott születetteknek csak a kisebb része tanult és tud jól-rosszul magyarul, a többség magyar származású ausztrálként éli életét, szorosabb vagy lazább szálakkal, angolul kommunikálva , kötődik a magyar közösséghez és kultúrához. Élményt jelent számára egy-egy magyar film, zenemű, táncházon vagy családi ünnepen való részvétel, de az ottani magyar közéletbe bekapcsolódni nem tud, az ő sajátos szervezeteik még nem alakultak ki. A magyarul tanulók aránya az életkor előrehaladtával csökken, nagyobb számban vannak a kisiskolások kevesebben a kamaszkorúak, mivel őket már a baráti kör és a külső befolyás jobban elvonja. Az utóbbi években azonban nőtt az igény és

Az utóbbi években azonban nőtt az igény, néhány új tanulmányi csoport is alakult. Az ausztrál kormány multikulturális programja keretében szerény – 92 AUD/fő/év – támogatást is kapnak a hétvégi iskolák. Az állami iskolai rendszerben is van magyar oktatás, amelynek Victoria állambeli követelményrendszerét egy 60 oldalas füzetben kiadták, amit Dr. Orosz Márta tanárnőtől megkaptam, s egy másolati példányát a könyvtárunkban elhelyeztem. Az állami iskolákban fizetik az óraadó tanárokat és a vásárolt magyar tankönyveket is, míg a közösségi iskolák lehetőségei szerényebbek. A hétvégi magyar iskolák és az állami iskolákban folyó magyar oktatás sajátossága, hogy az a magyar nyelv, a történelem, a néprajz és a magyar kultúra egyes ágaira terjed ki, s az óraszám is mindössze heti 3-5 tanóra. A pedagógusok képzettsége és felkészültsége eléggé eltérő, de a tapasztalatok szerint a tudás mellett főleg az empatikus készség, a szeretet, és a jó hangulatú közösségteremtő tanórák szükségesek ahhoz, hogy a gyerekeket a magyar nyelv és kultúra vonzáskörébe tartsa, elsajátítását ösztönözze. Ehhez persze szükség lenne minél több taneszközre, jó tankönyvekre, munkafüzetekre, CD-re, hang- és videó-kazettákra, amelyek segítik az oktató-nevelő munkát a hétvégi iskolákban és otthon is.

Jelenleg taneszközökben rendkívül nagy a hiány és nagyok a különbségek is. Többnyire a tanítók, tanárok óráról-órára készítik elő, különböző (tan)könyvekből állítják össze, megfelelő példányszámban fénymásolják és tanulóiknak kiosztják a vonatkozó tananyagot. Van ahol angol-magyar szövegű tananyagot készítenek, van ahol csak magyart. Az iskolák zömének tanterve nincs, a pedagógusok egyéni felkészültsége, talentuma, szorgalma és példája alapozza meg a tanulók tanulását és tudását. Mivel az ausztráliai iskolákban kötelező ének és zeneoktatás nincsen, a magyar iskolák egyik különlegessége, hogy a diákok heti egy-két órát énekelnek, táncolnak, számos együttest is alakítanak, ami érzelmi nevelésükre kedvező, s ami ausztrál társaikra is pozitívan hat. Egyik felemelő élmény volt számomra a Transylvanics Együttessel való találkozásom, amelynek négy tagjából mindössze egy a magyar, de amely a Melbourne-i Magyar Központban tartott táncházban úgy húzta a talpalávalót a mintegy százhúsz táncospárnak, hogy bármelyik hazai együttessel fölvették volna a versenyt, s magyarul egyébként nem beszélő szólistájuk a szünetben több mint száz vendégnek tanította a „Szól a fügemadár” című szép szatmári népdalt, amelyet közösen énekeltünk.

Az út tapasztalatai alapján legfontosabb feladatunknak tartom, hogy a szórvány hétvégi iskoláinak nagyobb diákjai számára a Magyar Nemzetismeret című tankönyvet jól elkészítsük, de legalább ilyen fontos, hogy ehhez a 6-10 éves kisdiákok első magyar tankönyvét is hozzátegyük. A két alapozó tankönyv mellé CD és videokazettákat, munkafüzeteket is ajánlanunk kellene. Addig is amíg a számukra rendelt tankönyvek el nem készülnek, meglévő tankönyveink közül a kinti munkára legalkalmasabb, főként a felzárkóztató iskolai tankönyvekből kérnek ellátmányt. Érdeklődéssel várják távoktatási programunkat is.

A másik fontos feladat, hogy a szórványban élő népművelő-közösségszervező típusú pedagógusok továbbképzésében az óhazaiak közreműködését biztosítsuk. Jó megoldásnak kínálkozik, amit az Apáczai Közalapítvány Ausztráliában is elkezdett, hogy Brisbane hétvégi magyar iskolájába egy évre hazai tanítót küldött, de igény lenne arra is, hogy évente legalább egy ottani pedagógus néhány hetes továbbképzésre hazajőjjön, s amit tanult társaival otthon megossza. A most létrehozott iskolatanács a tantervek kialakítását és összehangolását, a tankönyvek rendelésének koordinálását és a pedagógus-továbbképzések szervezését is feladatai közé sorolta.

A Honvéd Együttes néptáncosa Makovinyi Tíbor a Melbourne-i Magyar Központban és az ottani magyar néptánc-együttesek felkészítésében rendkívüli munkát végzett, amelynek hatása az ausztráliai kulturális életre, a magyarok megítélésére is kedvező volt a különböző nyilvános fellépések nyomán. A Magyar Központ vezetői szerint a magyar tánc és zenekultúra népszerűsítését szintén rendszeres csereprogrammal lehetne és kellene elősegíteni.

A magyar diaszpórával kapcsolatos élményeim és tapasztalataim feldolgozása majd tágabb összefüggésben kap teret, ezért e tájékoztatóban csak megemlítem, hogy tanulmányutam során az ausztráliai magyar diaszpóra számtalan prominens személyiségével találkoztam és beszéltem. Módom volt végigkísérni az egyik legjobb magyar hetilap egy számának elkészültét, részt vehettem a Melbourne-i Magyar Központ két nagyrendezvényén, nyilatkoztam ottani rádiónak, televíziónak s számos más eseménynek is részese voltam. Sajnálattal tapasztaltam odakint is a nemzetünkre oly káros megosztottság és a belharcok tüneteit, amelyet mellékelt köszönő levelemben is szóvá tettem. (2.sz. melléklet)

Végezetül meg kell említenem, hogy az ötödik kontinens magyar diákjainak és pedagógusainak száma nem több, mint egy nagyobb hazai iskoláé, mondhatnák tehát, hogy tankönyves- kereskedői szempontból elhanyagolható, nem túlzottan lényeges. Ha mégis nagyobb gondot fordítunk s fordítanak rá az ottélők az azért van, mert az újkori magyar nemzeti örökség tekintélyes hányada a külhoni magyar emigrációban és diaszpórában élők munkája, eredményei révén jött létre, s szeretnénk, ha nemzetünk külhoni képviselete nem szakadna meg a nagy emigráns nemzedékekkel, folytatódna utódaikban is.

Szerencsésen hazaérkeztem. Jóleső érzéssel gondolok az Ausztráliában töltött szép, ám számomra olykor meglepő, néha csodálatos, máskor lehangoló élményekkel és tapasztalatokkal járó (tanulmány)útra. Meg kell emésztenem még azt a sok-sok benyomást, ami e viszonylag rövid idő alatt köztetek, illetve az úton ért. ( Hazafelé például egy chicagói egyetemistát tanítottam néhány órán át magyarul, aki kéthónapos nyári gyakorlatát Magyarországon, Szolnokon kívánta és fogja tölteni.)

Ami nálatok elbűvölt az a bennetek talán nem is tudatosult, (nehezen érzékelhető és magyarázható) szolidaritással párosuló kulturális többlet, ami az ottani magyar közösséget az ottani többség és az itthoniak fölé is emeli. Azt hiszem ebből az ifjúság is érzékel valamit, különösen akkor, ha gyakrabban vesz részt az ottani magyar kulturális és közéletben. Rendkívüli és csodálatos az a közérdekű áldozatvállalás amelyet néhány tucatnyian a magyar társadalmi-közösségi élet fenntartása érdekében végeztetek és végeztek. Ennek néhány intézményes eredményét ; a Melbournei Magyar Központot, az Ausztráliai Magyar Élet hetilap szerkesztőségét, egyes magyar iskolák pedagógiai munkáját, volt szerencsém közelebbről is megtapasztalni, másokat sikerült látni, illetve róluk hallani, olvasni, képviselőjükkel beszélni. A Transylvanics Együttes és az összetartó délvidékiek egészen földobtak! Ha földolgozom és megírom útiélményeimet, majd megosztom veletek is. Amit azonban most sürgősen várok, az az általam kiküldött Ajánlójegyzékre kérném mielőbb az összesített ausztráliai tankönyvigényeket, mivel azt nekem a világ többi részéről beérkezett igényekkel együtt pályázati formában mielőbb fel kellene dolgoznom. Úgy állapodtunk meg, hogy Kurtz Máriától elutazásom előtt megkapom, de ez egyesek késlekedése miatt nem történt meg. Kérem érezze át minden pedagógus a felelősségét és adja meg a kívánságlistáját!

Nagyon örülök, hogy a helyszínen láttam és érzékelhettem az ausztráliai magyar diaszpóra életét, hogy találkoztunk, akárcsak néhány mondatot is válthattunk, vagy egy-két dalt együtt énekelhettünk. Remélem lesz rá még módunk az életben. Nálunk a nemzedékváltás a FIDESZ parlamenti és kormányzati hatalomra kerülésével rohamosan megindult és folyamatosan, (olykor az én ötvenen túli nemzedékemet erősen meggyötörve) zajlik. Láthatólag nálatok is megérett a helyzet egy kisebb nemzedékváltásra, de kérem legyetek óvatosak, ne gyilkoljátok szavakkal sem egymást mert ott kinn ez életveszélyes!

Ezúton üzenem azoknak, akik révemen igyekeztek vendéglátóimat bántani, hogy kísérletük nem sikerült, mert úgy tapasztaltam, hogy további barátokat szövetségeseket találtam, s találtak ők is újabb munkájukhoz , ami az egész ausztráliai magyar diaszpóra jövője, az ifjúság öntudatosodása szempontjából sorsdöntő folyamatot indíthat el. A NSW-i parlamentben július végére tervezett „MIVEL JÁRULT HOZZÁ AZ AUSZTRÁLIAI MAGYARSÁG AUSZTRÁLIA FEJLŐDÉSÉHEZ” című tanácskozásról és kiállításról beszélek, amit minden magát magyarnak érző és valló ottani honfitársunknak segítenie kellene, illene, hisz magunkról alakítjuk a képet (mondhatnám úgy is, hogy az imázst!) az ausztrálok, illetve a külső világ felé, meg saját utódaink felé is! Most én mondom, hogy akik ezt az „ausimagyar” bemutatkozást -ha tehetnék - nem segítik, vagy esetleg nemtelenül veszélyeztetik, azok a nemzetárulók közé soroltatnak. Közeleg az ausztrál cenzus, mindannyiótok érdeke, hogy minél többen akarják és merjék magukat magyar származásúnak vallani azok közül is, akik már nyelvünket nem beszélik, nem értik, de kulturálisan e néphez kötődnek. Föl kell mutatni értékeiteket-értékeinket ahol és ahogy lehet, hogy tudatosodjon minél többekben, hogy érdemes e nemzethez (is) tartozni Ausztráliában is. A New South Walesi Szövetség meghívását, támogatását, Csapó Endréék és Márffy Attila szíves vendéglátását hálásan köszönöm, s minden új és régi ismerősömet, barátomat nyári szeretettel köszöntöm a téli Ausztrálában: